Köszönj, kölyök!

A köszönés alapvető kommunikációs megnyilvánulás.  A kommunikáció kapcsolatteremtés. A köszönés a kapcsolat elfogadása vagy elutasítása. Morális kérdés, hogy tartjuk-e magunkat az illemhez. És mire tanítjuk a gyereket?

A szülők sok esetben presztízskérdést csinálnak a köszönésből, megszorítják a gyerek kezét, rászólnak, majd ha ennek ellenére sem teljesül a protokoll, mentegetőznek, rosszabb esetben kérdőre vonják a gyereket, rászólnak, akár meg is szégyenítik.

Mikortól “KELL” köszönnie a gyereknek?

A gyerekek első szavai között szerepel a “szia”. Tetszik nekik, hogy ki tudják mondani, szívesen mondogatják, ha azt látják ezáltal másoktól pozitív visszajelzést kapnak. A gyerekek így működnek. Amiért figyelmet kapnak, megerősítést, odafigyelést, azt szívesen ismételgetik.

koszonesA 3 éves gyerek szocializációs tere kitágul, mikor óvodába kerül, “beletanul” a közösségi normákba. Ekkortól a “szia” célja már nem öncélú, hanem képessé válik a kapcsolattartásra, a kifejezés funkcionális használatára. Miért nem köszön akkor mégis minden 3 éves előre a felnőttnek, hangosan és illemtudóan?

Köszön az a gyerek, akinek tetszik, hogy a felnőttek ezen mosolyognak, megdicsérik.

Köszön az a gyerek, aki a dackorszakban megtanulta, azt kell csinálni, amit a szülő mond, különben elveszíti a számára biztonságot jelentő elfogadást.

Köszön az a gyerek, akire rászólnak, kezét megszorítják…

Nem köszön az a gyerek, aki nem tudja eldönteni, hogy ennek a felnőttnek kell-e köszönni, hogyan kell köszönni.

Nem köszön az a gyerek, aki számára a felnőtt viselkedése nem elfogadható.

Nem köszön az a gyerek, aki nem érti még ennek társadalmi, morális jelentőségét.

És ez utóbbira bizony, hogy megértse és alkalmazni tudja ezt a társadalmi konvenciót, az elvárt illedelmes viselkedést,  7 éves kora előtt mindössze szabálykövetésből hajlandó a gyerek.

Piaget, svájci gyermekpszichológus a kognitív fejlődésről alkotott nézetei mind a mai napig mérvadóak a pszichológiában és a pedagógiában. Piaget 7 éves korra teszi a konkrét műveletek szakaszt, amikor a gyerek kognitív fejlődése lehetővé teszi, hogy már ne kényszererkölcsöket kövessen, hanem képes legyen maga döntést hozni a szabályok alkalmazására vonatkozóan. 7 éves kor előtt a gyereket mézesmadzaggal és ostorral rábírhatjuk a “helyes” viselkedésre, vagy ebben az időszakban megalapozhatjuk, hogy a későbbiekben a belső motiváció által hozzon döntést, hogy a normákhoz tartva magát köszön annak a felnőttnek, aki őt undoknak nevezte, akinek a viselkedése számára nem elfogadható. Sokkal értékesebb lesz számára, ha maga hoz döntést, mintha mindössze a beleégetett elvárásoknak megfelelve cselekedne.

Hogyan segítsük tehát, hogy a gyerek a “helyes” viselkedést elsajátítsa?

„A gyermek abból okul leginkább, amit maga lát, maga tapasztal és figyel,
nem pedig attól lesz értelmes, ha elhiszi nevelője magyarázatát.”

1. Mutassunk példát – minden helyzetben! Hogy várjuk el egy gyerektől, hogy köszönjön, ha a szülőtől nem ezt látja? Ha a szülő nem köszön, hisz ezzel kívánja jelezni a másik felé nemtetszését?

2. Magyarázzuk el, mi a köszönés lényege, miért köszönünk egymásnak, hogy nemcsak annak köszönünk, aki szimpatikus nekünk!

3. Minél több helyzetben játsszuk el, mikor, kinek, hogyan kell köszönni!Körmöczi Katalin javaslata: Ennek az értékes viselkedésnek elsajátítása esetleg egy piaci látogatás, vásárlás alkalmával utánzással is beépülhet. Ilyenkor az életszerű helyzetben átélt élmény maradandó és könnyen felidézhető nyomot hagy a gyermekben.

4. Legyen játék a köszönés! Ismerjük meg, hogyan köszönnek az emberek egymásnak a világ különböző pontján régen és ma: orrukat összedörzsölve, meghajolva, kalapot emelve, pukedlizve, kezet fogva, egymást megölelve.

5. Ne presztízskérdésnek tekintsük, és főleg ne szégyenítsük meg miatta a gyereket. Ez nem jólneveltség kérdése.

“Az úgynevezett „jólneveltség” – akármit is értsünk ezen – a kölcsönös és folyamatos kommunikációban alakulhat ki, amelyben a gyerek finom érzékelésre tesz szert az emberi viszonylatokban, és bármilyen hihetetlen, „magától” is tudni fogja, hogy mikor, kivel, mit lehet és mit nem. Persze hogy vannak dolgok, amiket tőlünk szavakban is meg kell tudnia – például valamikor kilenc- és tizenegy éves kora között, hogy hogyan kell udvariasan akárkinek „jó napot kívánok”-kal köszönni, vagy hogyan kell egy válaszlevélben megszólítani valakit. (…) De ami fontos, az nem a szavakon múlik!” Vekerdy Tamás

(Kép: theberry.com; Irodalom: Jean Piaget: Az értelem pszichológiája; Ranschburg Jenő: Óvodások, Körmöczi Katalin oldala)

koszones_gyerek

Kovács Mónika

pedagógus, igazságügyi mediátor